Nemrégen mutatták be Szegeden az István, a király legújabb változatát, ezúttal Alföldi Róbert rendezésében. Augusztus 30. lesz a darab budapesti bemutatójának dátuma. Ebből az alkalomból nagyon sok vélemény született pro és kontra is Alföldi rendezéséről. Nagyon sokféle elemzés és „odamondás” született minden oldalról, kezdve a (többé-kevésbé) objektívtől (amit a darab, mint színházi mű érdekel) a politikailag teljesen elfogult, mögöttes tartalmakat képzelgő mocskolódásokig és dicshimnuszokig. Ezek közül valószínűleg mindenki (én is) megtalálhatja, amivel egyetért. Én most nem is magáról a feldolgozásról, vagy annak kritikáiról szeretnék írni, hanem ezek kapcsán arról a bizonyos jelenségről, ami az említett dolgok mögött áll. Ez pedig az úgynevezett „kultúrharc” (mások valamiért „kulturkampfnak” nevezik). A fogalmat Magyarországon kb. 2010 óta emlegetik. Én külföldi honlapokon, amerikai vonatkozásban találkoztam vele korábban, mint „cultural war”. A dolog nagyjából azt jelenti, hogy-ahogyan az életnek sajnos minden terén-a jobboldal és a baloldal, és az általuk vallott (vagy kisajátított) értékek „összecsapnak” és eldől, hogy melyiknek legyen hegemóniája. A jobboldal általában arról beszél, hogy 2010-ig (vagy inkább még azóta is) a liberálisoknak teljes hegemóniájuk volt (van) a kultúrában, és, arról panaszkodik, hogy ha a jobboldal ezt meg kívánja törni (főleg, ha a kormány segítségével), akkor a liberálisok rögtön fasisztázni kezdenek. Ellenben a liberálisok úgy vélekednek, hogy a 2010 előtti változat nem a liberálisok hegemóniájának, hanem a teljes művészi szabadságnak a korszaka volt, amit most a kormány a jobboldali hegemónia állapotába taszít, magának a „kultúrharcnak” a vívásával. Tulajdonképpen magának a fogalomnak az értelmezése sem egységes. Abban mindkét oldal megegyezik, hogy vívja a harcot, miközben letagadja, azzal ellenfelét vádolja, és békére szólít fel. A baloldal viszont a jobboldal (szerintük) hatalomátvételi kísérletét nevezi kultúrharcnak, míg a jobboldal a baloldal (számukra) komikus polkorrektkedését, kombinálva az általa szélsőségesnek nevezett, ám a kormány által előtérbe tolt (eddig mesterségesen háttérbe szorított!) néhai művészek (pl. Nyíró József) szidalmazásával. Természetesen a kultúrharcot mindkét oldal vívja a gyakorlatban is, és mindkét oldalnak megvannak a maga tabui és bálványai (tehát a maga „politikai korrektsége”).

Tegnap már írtunk róla, hogy bár hétfőn kezdődik az iskola, még korántsem világos semmi a tanárok és tanítók számára, érdekes információkat hallanak a tantestületi értekezleteken. Problémássá vált a tankönyvek kiosztása is, a közoktatási helyettes államtitkár szabotázsról beszélt, míg abban az iskolában, ahol Orbán Viktor avat fel egy épületet hétfőn, a gyerekeknek padra tett könyvekkel kell várniuk a miniszterelnököt, így demonstrálva, hogy a médiában is megjelent ,,tévinformációk" ellenére minden rendben. Most újabb információmorzsákból szemezgetünk.

Kérjük, hogy aki további történeteket akar velünk megosztani, írjon kommentet vagy küldjön emailt az atlatszooktatas@gmail.com címre, akár névtelenül is, de minél több konkrétummal.

Bár a diákoknak csak jövő héten kezdődik a tanítás, a pedagógusok már ezen a héten értekezletekre járnak az iskolákba. Több forrásunk is meglepő, megdöbbentő információkról számolt be. Ezekből szemezgetünk. A cikkünket próbáljuk frissíteni ahogy további információkat hallunk.

A Magyar Narancs információja szerint a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán, sőt, később az EHÖKben is “elfelejtettek” választásokat kiíírni. Közben az EHÖK-elnök kapcsolatai a Fidelitasig vezetnek, nem csoda, ha itt elmaradtak a diáktüntetések.

A Campus Hungary mobilitási programban magyar diákok tölthetnek külföldön időt kevés kötöttséggel. Miközben a program ötlete jó, forrásunk szerint nem volt topon a Campus Hungary mögött álló Balassi Intézet, például három hónapos ösztöndíjas időszakának első két hónapja után jött meg a pénz.

300 forintért juthatnának meleg ebédhez a Szegedi Tudományegyetem hallgatói, ha megvalósul a hallgatói önkormányzat kezdeményezése. Csak az alapanyagok árát kellene fizetni, a legrászorultabbak pedig ingyen étkezhetnének. Az általunk megkérdezett vállalkozó szerint ez több kérdést is felvet.