Az észt nyelv hangzásra pont olyan, mintha valaki magyarul káromkodna, de néha a félfüllel elkapott "kurva anyád" az tényleg az. Eképpen botlottam abba, aki felépítette a szovjet hősi emlékművet, meg abba, aki elbontotta.
Tallinnban történik minden, ahol most vagyok, munka ügyben, ami már nem sokáig lesz, de ez van, vagyis ki tudja, hogy lesz-e még, de ez most nem fontos. Először is hadd üzenjem haza, hogy "szájatok befogjátok", nektek van víz és meleg, itt meg 20-24 fok celsius.
Amikor a marketingesek és a pénzügyesek mindenféle csereprogram révén átkerülnek egymás országába és a másik területére, aminek semmi köze egymáshoz, akkor az ember vadul vágyik a pihenésre, esténként pedig arra, hogy szabadlevegőn igyon, még mérsékelt hidegben is. Viszont amire nem vágyik, azok a kollégák, akikkel egész álló nap össze van zárva és dolgozik, meg angolul cseveg olyan dolgokról, amiket amúgy nem gondolnak komolyan, de a nyelvi akadályok miatt aztán az lesz a véleményük, mert a sajátot nem tudják idegenül mondani.