Január 25-én egy újabb oktatási demonstráción vonul utcára többek között a HaHa, a PDSZ, a KÖZDEMOSZ, a HAT és a PSZ. Az eseményt viszont most nem egy szervezet, hanem négy középiskolai diák, Béres Bíborka, Kovács Zsófia, a Toldy Ferenc Gimnázium tizedik illetve tizenkettedik osztályosai, továbbá a trefortos Gyetvai Viktor és a fazekasos Meleg András szervezik. Bíborkával és Zsófiával beszélgettünk.

A tüntetés célja az, hogy a kormány oktatáspolitikája ellen tiltakozó civil szervezetek között összefogást teremtsenek. A Bajnait idéző szóhasználat szerintük egy hiánypótló kezdeményezést takar, ami már “nagyon kellett” a témában. Ezért is hívtak meg rengeteg olyan szervezetet, melynek szerintük sérültek az érdekei a kormány politikája miatt. Olyanokat is, mint a Tankönyves Vállalkozók országos szövetsége. A meghívottak listáját elmondásuk szerint rugalmasan, a szervezetek (pl. OHA) tanácsait meghallgatva állították össze.

Egyébként nem aggódnak a szervezetek politikai kötődése miatt, őket csak a közös ügy érdekli. Ennek ellenére a pártpolitikát távol tartják, és meg fogják akadályozni, hogy kampányesemény legyen a megmozdulásukból.

A tüntetéssel az oktatáspolitikai összefogás mellett fontos céljuk,

“hogy az emberek végre vállalják fel a véleményüket, és mondják el, hogy igenis probléma van, mert igenis probléma van”,

mondta Kovács Zsófia, hozzátéve, hogy ezek maguktól nem is fognak megoldódni. Amiatt sem voltak elkeseredve, hogy a beszélgetés időpontjában még csak 455-en igazolták vissza a tüntetés FB-eseményét (ez a szám most sem sokkal nagyobb). Mint mondták, a hirdetésbe csak most fognak majd bele, flashmobokon és a Facebookon is.

A tüntetéstszervezést iskola mellett, igaz, magánéletük rovására csinálják. Mivel nagyon fáradtak,

“január 25-ig csináljuk, utána majd veszünk egy nagy levegőt”

Az iskolában egyébként nincs problémájuk ebből, bár egyik szervező sem fog az iskolája nevében felszólalni. Úgy érzik, ez rossz helyzetbe hozzná az iskoláikat.

A szervezés gyökerei a KiHába (Középiskolai Hálózat, wannabe gimis-HaHa), illetve a TÉGY-fórumokba nyúlnak vissza, itt ismerkedett össze a négy szervező, és innen indult a tüntetésszervezés is rögös útjára. Ezektől a szervezetektől azonban teljesen függetlenül kezdtek a munkájukba, és ők sem szeretnének mozgalmat alapítani.

Az ötlet december 19-én jött, konkrét indok nélkül. Az időpontot úgy választották, hogy az elindítson egy folyamatot, ezért lett január vége. Kritikákat mind a kormányoldalról, mind a kormánnyal egyet nem értőktől kaptak. Utóbbiakat se sajnálják, úgy gondolják, hogy ez a kritika egyébként a felek közti savazás lenne, és akkor

“jogos lesz az a kritika, úgyis csak úgy cicaharcolgatnak.”

Arra, hogy miért akarták Hoffmann Rózsát is a színpadon látni, a két szervező azt válaszolta, hogy így szeretnének egy nyílt, moderált vitát kezdeményezni a felek között, szeretnék, ha a kormányzat is megvédené az álláspontját. A köznevelési államtitkár nem is reagált a  megkeresésre, aminek szerintük az az oka, hogy

“ők nem feltétlen értenek egyet azzal, hogy nem zárt ajtók mögött kell meghozni a döntéseket.”

Egyikük jövőbeli terveik között sem szerepel az oktatásügy vagy a politika, mint foglalkozás, mindketten a színházi életben szeretnének elhelyezkedni. Számukra a színház egy lehetőség a jelenkori problémák megjelenítésére, és bár idegenkednek a poltizálástól, és ezt a tüntetést sem tartják annak, de a közéleti témákkal a jövőben is szeretnének foglalkozni.

A két lány nem tartja magát kormányellenesnek, csak a döntéseik ellen vannak, és egy másik kormány ellen is utcára mennének. Alapelvük, hogy

“A saját érdekeinket próbáljuk védeni, és nem pedig ellenük vagyunk, és nem gyűlölködünk.”

Azt elismerik, hogy főleg a médiából értesülnek az eseményekről, de ennek ellenére van személyes tapasztalatuk is, például Bíborka angolkönyve csak november végén jött meg. Az alapvető kritikájuk az a Hoffmann-rendszerrel szemben, hogy egy diktatórikus világot akar megalapozni. Szerintük

“abba az irányba haladunk el, hogy kicsit birkaembereket nevelnek”

a tankötelezettség korhatárának csökkentésével, vagy a szakmunkásképzés előnyben részesítésével. Ezzel azonban nem szembesülnek az iskolában, inkább olyan élményeik vannak, mint a kormányzati sikerpropaganda.

A tüntetés eredményei szerintük hosszútávúak, mert úgy vélik, hogy bár a mostani választáson még győzhet a kormányoldal, de a jövőben széleskörű elégedetlenség lesz. Ehhez azonban tájékoztatni kell őket,

“És pont a birkaság ellen szeretnénk harcolni, tehát szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy igenis, hogyha problémáik vannak, akkor menjenek ki az utcára, mert nem oldódik meg magától.”