Az utóbbi hetek, gyanús körülmények között szerzett MBA és PhD diplomákról szóló cikkei az ÁO-n már jó mutattják milyen szinten jelenlévő és meglepően beágyazott probléma Magyarországon az ellenőrizetlen és tulajdonképpen ellenőrizhetetlen végzettségek és fokozatok használata, akár konkrét előnyszerzésre, akár önéletrajz- és társadalmi státuszjavító eszközként. Különösen súlyosak az olyan esetek, amikor egy széles körben elsimert állami- vagy magánegyetem vezetőjéről derül ki, viszonylag rugalmasan kezeli az általa másoktól elvárt tudományos követelményeket, ha saját magáról van szó. Minden jel szerint ilyen eset az IBS alapító-rektorának, Tamás Istvánnak az ügye is. Ő még az internetre is feltöltötte 1997-es, a Newport Egyetemen írt doktori disszertációját, legalábbis, egy dolgozatot a magyar privatizációról, amelyről azt állítja, doktori járt érte.
Tamás István (Fotó: piacesprofit.hu)
A korábbi, általunk bemutatott esetektől eltérően Tamás már 1997-ben beszerezte diplomáját a Newport Interational Universitytő. Ez az az egyetem, amely a 2000-es évek derekán az Econovum Akadémián keresztül adott ki diplomákat és "phd"-ket magyar vezető pozíciókban lévő embereknek. Nem tudjuk, hogy Tamás utóbbiakkkal állt-e valamiféle kapcsolatban, mindenesetre az általa 1991-ben alapított, egyébként elismert budapesti magániskola, az IBS honlapja szerint doktori fokozatot szerzett a 17 évvel ezelőtt még Wyomingban, nem egyetemként működő, egyetemi státusz nélküli intézményben. Ezt az NIU azóta sem szerezte meg, ellenkezőleg: 2008-ban állami bírósági döntés értelmében távoznia kellett székhelyéről, Laramie-ből.
Tamás István neve üzleti körökben jól ismert, a kilencvenes években még a száz leggazdagabb magyar listáján is szerepelt. Az utóbbi években viszont csupán, mint a Csodák Palotája visszatérő befektetője, forgott neve a közéletben. Az index 2012-ben ennek kapcsán arról írt, ügyvezető igazgató lánya, Mizda Katalin révén szerezhetett Tamás 49%-os részesedést a CSP-t működtető vállalkozásban.
Tamásról sok mindent lehetett eddig állítani, a business schoolhoz kapcsolódó ügyei, és tudományos hitelessége azonban nem volt vita tárgya. Az online is hozzáférhető (törlés esetére biztonsági link itt), Newport University-s disszertáció magyar változata azonban ezzel kapcsolatban is erős kétségeket vet fel. A magyar rendszerváltás folyamatáról írt munka angolszász oktatásban szerzett PhD fokozathoz képest rendkívül rövid, mellékletekkel és irodalomjegyzékkel együtt 170 oldal, valamint egyetlenegy szövegközi hivatkozást vagy lábjegyzetet sem tartalmaz. Ha a magyarul könyv formában is kiadott disszertáció teljes fordítása az eredeti szövegnek, az semmiképpen sem tekinthető doktori szintű és minőségű, tudományos munkának. A Corvinuson például így, ebben a formában biztosan nem lehetne beadni.
A szerző ezen kívül tárgyában, a gazdaságtörténetben való elmélyülést sem igazán képes bizonyítani munkájában. Az olyan állítások, mint az alábbi, felületessége és ellentmondásai még a laikusnak is feltűnhetnek:
Az ellenőrizetlen és ellenőrzött magántőke felhalmozódás folyamatai már 1957 óta jelen vannak a magyar gazdaságban és e folyamatok is közrehatottak abban, hogy egyre inkább a spontán piacosodás, az állami vagyon spontán lebomlása útjára terelték az egyre kevésbé központi tervutasítások révén működő szocialista gazdaságot.
A tanulmány-szerűség hosszadalmas, fogalmakat magyarázatlanul egymásra dobáló szöveg, amely gazdasági igényű írástól teljesen idegen módon nagyon kevés statisztikai és számadatot közöl. Ezek és az állítások pontos hivatkozásának hiánya tulajdonképpen a pamflet műfajába utasítják vissza Tamás munkáját.
Fel lehet tenni, hogy melyik ár a jobb: a folyó, a változatlan vagy a valorizált ár? A kérdés megválaszolhatatlan egy hosszabb időszakra. Mindegyik jó és rossz, valódi vagy fiktív az elszámolási célkitűzéstől függően. Az újrabeszerzés szempontjából a valorizált ár a valódi, az eredeti beszerzési ár pedig egy fiktív ár.
Az állítások egyikéről sem deríthető ki egyértelműen, azok közül melyek a szerző sajátjai, és melyeket idézi máshonnan, a tudományosság kereteit stílusában és érvelésében sem tartja be, teljesen spontán módon, ismétcsak maximum vitairatra emlékeztető módon emel ki félmondatokat a szövegből. Ezen kívül számos helyesírási hibát is észre lehet venni az elvileg letisztázott, kész munkában.
Egy biztos: az nehezen elképzelhető, hogy Tamás István disszertációjának eredetijére akár egyetlen egy akkreditált amerikai egyetemi is doktori címet adományozott volna neki. Mint azonban fent is idézett Econovum-sorozatunkból az kiderült, a Newport University nem is ilyen intézmény, és még ha valamilyen munkát ezek szerint le is kellett adni az adományozott címükért (Tamásé az első, amit én is olvashattam), ezek továbbra sem PhD-k. Ha Tamás a doktori címét is az NIU-fokozat honosítása nyomán használja, akkor esete végső soron semmiben sem különbözik Horváth Lászlóétól, vagy Gyuricza Csabáétól.
