Az utóbbi hetek, gyanús körülmények között szerzett MBA és PhD diplomákról szóló cikkei az ÁO-n már jó mutattják milyen szinten jelenlévő és meglepően beágyazott probléma Magyarországon az ellenőrizetlen és tulajdonképpen ellenőrizhetetlen végzettségek és fokozatok használata, akár konkrét előnyszerzésre, akár önéletrajz- és társadalmi státuszjavító eszközként. Különösen súlyosak az olyan esetek, amikor egy széles körben elsimert állami- vagy magánegyetem vezetőjéről derül ki, viszonylag rugalmasan kezeli az általa másoktól elvárt tudományos követelményeket, ha saját magáról van szó. Minden jel szerint ilyen eset az IBS alapító-rektorának, Tamás Istvánnak az ügye is. Ő még az internetre is feltöltötte 1997-es, a Newport Egyetemen írt doktori disszertációját, legalábbis, egy dolgozatot a magyar privatizációról, amelyről azt állítja, doktori járt érte.

Tamás István (Fotó: piacesprofit.hu)

A Red Bull Pilvaker idei ünnepi műsora tulajdonképpen nem volt más, mint egy nagyszabású március 15-i iskolai megemlékezés. A párhuzamot erősíti, hogy az Erkel Színházat elárasztó ünneplős, kokárdás középiskolás csapatok közt minden 18 év fölötti úgy érezhette magát, mint aki tévedésből a kötelező március 15-i matiné Bánk bán előadásra érkezett. A forradalmi rappelést ígérő Szavak forradalma című rendezvény ennek megfelelően a szöveggyűjteményből ismert, főként „Best of Petőfi”-re épített. A kötelező köröket teljesítve, nyitányként az igazgató úr lépett színpadra a tantestület kíséretében: a diákok okulására ihletett elszavalta a Nemzeti dalt, és ha a rendetlen rapper gyerekek nem fojtják belé a szót, a János vitéz mind a 12 énekét is gond nélkül felmondta volna.

A G. Szabó Dániel kollégánk azért harcolt az ELTE ellen indított perben, hogy nyilvánosságra kerülhessenek, hogy kik és miért vettek fel pénzeket a jogi kar hallgatói önkormányzatából. A per már jó régen folyt. Első fokon nyertünk, ám az egyetem nem teljesen érthető módon fellebbezett, annak ellenére, hogy egyetértettek azzal, hogy a kért adatoknak nyilvánosságra kéne kerülniük. Arra hivatkoztak, hogy a vonatkozó törvények ellentmondásosak. A perben a TASZ által megbízott ügyvéd, Pető Márk képviselte G. Szabó Dánielt, és beavatkozóként lépett fel a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH). Az ELTE-t havonta több millió forintért - ebben és más perekben- a jó kormányzati és HÖK-ös kapcsolatokkal rendelkező Jaczkovics ügyvédi iroda képviseli. Amint több információnk lesz az ítéletről, frissítjük a cikket!

Két emailt is kaptunk a porfólió-szakértői tesztrendszerrel kapcsolatban. Mint a médiában már megjelent, most vizsgáztatják azokat a szakértőket, akik majd az összes előléptetésért folyamodó tanár portfólióját értékelik. Emailben azt írták nekünk, hogy a vizsgáztatórendszer nem működik zökkenőmentesen. 

Egyik olvasónk szerint a vizsga előtt a következő levelet kapták a szakértőnek jelentkezők:

Nemrégiben írtunk Dobronyi Tamásról, aki Econovumos diplomáját PhD-ként tüntette fel, amivel nem volt egyedül. Dobronyi esete annyiban különleges, hogy az Óbudai Egyetem címzetes egyetemi docense és az MTA köztestületi tagja is volt. Az Óbudai Egyetem tájékoztatása és szabályzata szerint azonban a címzetes egyetemi docenseknél nem elvárás a doktori fokozat megléte, így Dobronyi jogosan viseli a címet. Ráadásul Dobronyi cikkünk után maga kérte az MTA köztestületi tagságából való törlését, ami meg is történt.

Sajnos joggal nevezhető történelmi tettnek Magyarországon, hogy egy ilyen ügy szereplője beismeri – vélhetően jóhiszemű – tévedését, és maga tesz lépéseket annak tisztázása érdekében. Sokkal gyakoribb az, amit a kazah tiszteletbeli konzulról írt cikkünk kapcsán tapasztaltunk, aki a leleplezés megjelenését követően ügyvédi fenyegetés útján próbált belőlünk helyreigazítást kicsikarni, amit természetesen elutasítottunk.

Dobronyi Tamás a lehető legtisztességesebben és legtranszparensebben, úttörő és példamutató módon kezelte ezt az ügyet. Minden elismerésünk.

Az Econovum cikksorozatunkra való reakciójáról és képzési rendszeréről itt írtunk.

Valószínűleg kevesen gondoltak arra a svájci népszavazás eredményének kihirdetésekor, hogy a döntés hatással lesz a hazai egyetemisták életére is. Igaz az alpesi ország nem tagja az Európai Uniónak, de korábban megegyezett Brüsszellel a munkaerő és a diákok szabad áramlásának biztosításáról, cserébe a szabadkereskedelemért.

Ugyanakkor a megállapodásba beépítettek egy úgy nevezett „guillotine záradékot” is, aminek lényege, hogy ha egyetlen részt felmondanak, akkor automatikusan a többi is érvényét veszti. Ennek a záradéknak esett áldozatul elsők között a 80 milliárd eurós összköltségvetésű Erasmus Plus oktatási és a 14.7 milliárd eurós Horizon 2020 kutatási program. A diákcsere-program segítségével pedig csak 2011 és 2012 között 2,600 svájci diák tanulhatott külföldön, míg az ország 2,900 hallgatót fogadhatott.