Éles reakciókat váltott ki a múlt héten a MAB-leminősítésének ügye. A brüsszeli székhelyű európai akkreditációs szervezet a magyar diplomákat és felsőoktatást ellenőrző MAB-ot a függetlenség és a megfelelő anyagi stabilitás hiánya miatt próbaidőre helyezte. Először a minősítő európai szervezet által is élesen kritizált szakminisztérium szólalt meg. Az Oktatói Hálózat február 13.-án hozzánk is eljuttatott közleményében élesen elítéli ennek a közleménynek az állításait. Az EMMI többek között arról írt, hogy az ENQA döntése semmiféle komoly következménnyel nem jár, sőt tulajdonképpen nem is történt semmi. Közben megérkezett a HÖOK képviseletében Körösparti Péter reakciója is, amelyben közölte, találkozót tervez Klinghammer Istvánnal az ügyben. A  MAB már két éve figyelmeztette a szaktárcát, hogy az új törvényi háttérnek lehetnek ilyen következményei.

A hirado.hu-n is közzétett hivatalos kormányzati álláspont főbb pontjai sorrendben a következőek:

• A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság továbbra is a ENQA teljes jogú tagja
• Csupán két kritériumnak nem feleltek meg, ez nem rendkívüli
• A források azért nem érkeztek meg novemberig a MAB-hoz, mert ők kérték így, tehát a szervezet finanszírozása nem bizonytalan
• Nem igaz, hogy a MAB nem független intézmény, aki ezzel nem ért egyet, bizonyítsa be az ellenkezőjét.

Az Oktatói Hálózat hivatalos reakciójában figyelmeztetett arra, szerintük a Minisztérium félretájékoztat és ferdít a leminősítéssel kapcsolatban. Hangsúlyozták, a felfüggesztett teljes jogú tagság merőben szokatlan eljárás, arra eddig az ENQA történetében a magyaron kívül csak egy példa volt. Ha a kétéves próbaidő alatt a nehezményezett problémákat nem sikerült orvosolni, az a tagság végleges elvesztését vonja maga után. A kétéves felülvizsgálat azonban teljeskörű lesz, és nem csupán a két, kifogásolt kritériumra fog kiterjedni. A döntés tehát semmiféle értelemben sem tartható jelentéktelennek.

A közlemény további pontjaival szemben az OHA talán még ennél is sokkal kritikusabb:

Nyilvánvaló, hogy pusztán verbális bűvészkedéssel nem lehet megoldani a kialakult helyzetet. Nem elégséges formálisan törvénybe foglalni, hogy a MAB független testület. Az Európai Unió tagállamaiban nem tekintenek függetlennek egy olyan testületet, amelynek elnökét, – aki szavazategyenlőség esetén döntő szóval bír -, valamint tagjainak 50%-át  a kormány nevezi ki. A finanszírozás kérdésében sem elegendő bizonygatni, hogy a költségvetés megfelelően támogatja a MAB-ot: erre törvényi garanciát kell adni.

Ez követően egyenesen úgy fogalmaztak, hosszú távon a magyar felsőoktatás versenyképessége és európai elismertsége forog kockán:

Ha az ENQA által kifogásolt hiányosságokra csak politikai mellébeszélés a válasz, akkor nagyon hamar eljön az idő, amikor a magyar diplomának csak Magyarországon lesz értéke. Ha egyáltalán lesz.

Az ÁO megkérdezte az ügyről Körösparti Pétert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) elnökét, ő a MAB-ot érintő döntésről a következőket mondta el:

A MAB kapcsán, amikor készült az Nftv, még akkor jelezte a HÖOK és maga a MAB is, hogy szerintük ebben a formában nem fog megfelelni az európai kritériumoknak a MAB függetlensége. Jelzem, akkor került ki a HÖOK delegált is a MAB plénumából, korábban szavazati jogú tagot delegálhattunk. Akkoriban élénk vita folyt erről. Aztán elfogadásra került a törvény, ha jól emlékszem még Bazsa György volt a MAB elnök, amikor ők maguk kértek állásfoglalást az ENQA szervezettől...

Azt is szeretném azért hozzátenni, hogy a MAB részéről nagyon pozitív volt a hallgatók felé tanúsított hozzáállás, mert tanácskozási joggal meghívtak minket a plénum ülésekre, illetve most is meghívnak, valamint az akkreditációkat végző látogató bizottságokba továbbra is kérnek HÖOK delegáltat, aki teljes jogú tagként vehet részt a munkában. Most, hogy megjelent az említett hír, felvettük a kapcsolatot Klinghammer Államtitkár úr titkárságával és várhatóan a jövő héten tudunk egy személyes találkozó alkalmával egyeztetni, hogy várható e változás a MAB szabályozását illetően. Jelenleg ennyit tudok mondani, illetve azt, hogy sajnálatos, hogy bekövetkezett az, amit több szervezet, köztük mi is mondtunk, hogy fennáll a kizárás veszélye. Bízunk benne,l hogy pozitív előrelépés lehet az ügyben.

Az ügy szálai egyértelműen a 2011. december 23.-án elfogadott CCIV., a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény (Nftv.) ,elfogadásáig nyúlnak vissza.Erről a még régi felállású MAB 2012. január 27.-én határozatot fogadott el (h. sz. 2012/I/II.), erről pedig nyilatkozatot is kiadott. Már ekkor figyelmeztetteka következő, súlyosnak ítélt problémákra:

• Az egyetemek minőségbiztosítását az új törvény semmilyen módon nem biztosítja.
• A törvény következtében a MAB elvesztette függetlenségét, a szakminiszter egyoldalúan nevezi ugyanis k ia szervezet elnökét, és az addigi 0 helyett immár 9 tagot delegálhat a szervezetbe, ezzel több felsőoktatási szervezett (péládul a HÖOK) delegálási joga is megszűnt. A garantált, 0,2%-os költségvetési támogatásról sem rendelkeztek.
  
• Nem tér ki a törvény a rendszeres minőséghitelesítésre.
• A doktori iskolák minősítéséről végsősoron nem a MAB, hanem a hatóság dönthet. A MAB hatásköre rendszeresről esetlegesre minősül az ilyen ügyekben.
• Az Nftv. egyszerűen figyelmen kívül hagyta a Magyarország által is ratifikált nemzetközi sztenderdekről szóló európai előírást (ESG, így könnyítve meg azt, hogy iskolákat, egyetemeket közvetlenül a minisztérium engedélyezhessen, minden más szervezet megkerülésével.

Mindezekre az aggályokra reagálva a brüsszeli ENQA minősítő szervezet már 2012 január 30.-án aggályait fejezte ki az Nftv.-vel kapcsolatban Bazsa Györgynek, a MAB akkori elnökének. Amint azt írták, a 2011-es magyar törvény tökéletesen szembemegy az európai trendekkel, és az akkori elnök ezen a helyen előre is felhívja a magyarok figyelmét arra, hogy, mivel az ENQA irányelvei tökéletesen megegyeznek az ESG elvárásaival, a MAB teljes jogú tagsága "veszélybe került".

A múlt héten beérkezett ENQA-leminősítés tehát egy hosszú, kicsit több, mint kétéves folyamat eredménye volt, amely során az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a kormány is tökéletesen figyelmen kívül hagyta az európai irányelveket, azok számonkérését és a Magyar Akkreditációs Bizottság határozott aggodalmait is. Ha ez a kormányzati hozzállás továbbra is fennmarad, az hosszú távon a 2014 után kiadott magyar diplomák és fokozatok nemzetközi értékét komolyan csökkenti majd.