Hogy milyen egy éjszaka a múzeumban? Hát semmilyen Ben Stilleres amerikai rémálomra nem kell számítani. Ellenben tömegre, sikongató kisgyerekekre és türelmetlen nyugdíjas nénikre igen. Persze nem csak a két szélsőséges korosztály mutatta meg magát, egyetemistákkal is összefutottam.
Kedves Hieü (csak fonetikusan tudom leírni a nevét mert vietnámiul nem tudok) válaszolt néhány kérdésemre. Neki alapvetően tetszik a rendezvény csak iszonyú szerinte a tömeg.
Megkérdeztem tőle azt is, hogy drágállta-e a jegy árát. Szerinte egyáltalán nem durva az 1500 ft ezért az egészért. A barátnője hozzátette, hogy rengeteg tárlatvezetést, előadást és bemutatót is tartalmaz a jegyár.
Gábor eddig még csak a szépművészetiben járt, de tervezi, hogy megnézi a Ludwig múzeumot (ez egyébként még sokakat izgat), de közbeiktat még egy Andrássy úti keleti múzeumot, ahol olcsó a büfé. Hurrá, teljesen egyetértek, úgyhogy vele tartok.
Ehhez a múzeumhoz az Andrássy végéig állt a sor, ezért úgy döntöttünk, hogy belevágunk az éjszakába és továbbrobogunk. Útközben aggódva figyeltük az esőfelhőket és a sűrű, horrorvillámlást. Akármi lesz is, megbirkózunk vele.
Mikor már majdnem a Ludwig múzeumhoz értünk, a HÉV-en a prospektust böngészve kiderült, hogy az Andrássyn két keleti múzeum is van és ezek szerint a rosszat vizslattuk és álltunk előtte sorba... Így ugrottak a 100 ftos samosak es chai lattek. A franc egye meg. De sebaj, hátha a Ludwigban lesz némi harapnivaló
A müpa részlegében kialakított múzeum előterében gimnazista 500 ftos órabérért laptopról djskedő tinik és méregdrága büfé várta az érdeklődőket.
(Megjegyzés: soha ne szálljatok fel a csábítóan ingyenes múzeumbuszra ha nem akarjátok hónaljkutyák és alkoholszagú tinédzserek kereszttüzében találni magatokat. Komformistáknak üzenem, hogy legalább minden múzeumhoz eljuttat
No, hát, a ludwigos meztelen férfi kiállítás top hármasa: Anna jermolaewa: fel/le.
Louise bourgeois: várandós férfi és Franz kapfer: nyomásgyakorlás a herékre. Ja, és elég furcsa látvány tárult szemünk elé egy csippendél srác csillogó boxeres denszével a kiállítás kellős közepén. Igaz, hogy a férfi akt a múzeumi kontextusból kimaradozott a hosszú évek során, de azért erre az ember nincsen úgy felkészülve. Pláne, hogy nulla zenére nyomta a csávó ki tudja még meddig. Na, ez mondjuk művészet!
Egy emelettel lejjebb egy emelettel lehangolóbb kiállítás várja az érdeklődőket. Pieter hugo a szaharától délre készíti fotóit. Területenként tematizálta képeit. Random albínók, pénzért hiénákkal fotózkodó országjáró elitcsapatok, egy bika tüdejét spontán kitépő fekete férfiak, AIDS-ben elhunyt halott arcok (névvel?!). Na, a népirtás szócska láttán kiszaladtam a büfébe. Ahol egy kóla és egy dobozos üdítő hétszáz szittyamagyar forintba került. Hátezmi?
Azt hiszem a készülődő vihar elmossa az aftert. Vagy csak a fáradt pára. Mindenesetre én visszavonulok, további jó nézelődést!
Kövessetek minket Facebookon és Twitteren!
