Én még szerény személyemben csak egy pár gondolatot fűznék hozzá. Ezekben megpróbálom levezetni, miért nem kéne az orvostanhallgatókat ilyen alaptalanul leírni, az ilyen, és ehhez hasonló cikkekben. 1. Egyáltalán nem könnyű gimnáziumból vettek fel az SE-ÁOK képzésre, mégis az osztályomból 29 emberből 24 kitűnőre érettségizett, és mindenkit felvettek az első helyre. Tehát azt lehet mondani, hogy eléggé hasonló, és egyáltalán nem rossz képességű diákok voltunk. Volt aki elment mérnöknek a BME-re, politológiára, közgázra a Corvinusra, ÁOK-ra a SE-re. 2. Az összes volt osztálytársam az évfolyamtársai átlaga felett teljesít jóval ezeken az egyetemeken, és hamar végeznek a vizsgáikkal, úgy hogy arra legtöbbször pár napot tanulnak. Ehhez képest páran velem az orvosin ebből az osztályból, minimum egy hétig készülünk olyan vizsgákra, amik volt, hogy megütötték a 11 kreditet (erre mondjuk legalább 10 nap kell), és soha, ismétlem soha nem végzett még egyikünk se június 24-e előtt nyáron az orvosin. Akkor se, amikor egyet sem bukott. A jegyeink nem rosszak, sőt, itt is a jó képességűek közé tartozunk. Ha valaki képes tehát nem beszűkülten gondolkodni az beláthatja, hogy hasonló képességűek csoportjában, igenis az orvostanhallgatóknak kell a legtöbbet tanulni. Nem tudom a kedves cikkíró valaha készült-e már annyit, mint a 11 kredites élletan szigorlatra kell, és el tudja-e egyáltalán képzelni, mint jelent az, hogy abból levizsgázol. Ott gyakorlatilag nincs olyan, hogy tétel, mindent tudni kell, mert gyakorlatilag az az alapja mindennek. 3. Ha könyvtárban vagyok, egyedül a jogi karra járókat látom annyit ülni a könyvük felett, mint azokat az orvosisokat, akik rendesen tanulnak. A többi diák ránézésre fel annyit sem izzad egy-egy olvasóteremben,tisztelet a kivételnek. Ezzel egyik kart sem becsmérlem. Tisztában vagyok vele, hogy egy általános gépészkaron javarészt minden év közben dől el stb., de ez nem jelenti azt, hogy nekünk 14 hetünk van tanulni a vizsgaidőszakra. Nálunk is van évközi számonkérés, és bizony ott is bukhatsz tárgyat, nem egyszer történt már ilyen ismerőseim körében is a Semmelweis egyetemen. Továbbá az utolsó héten leadott anyag is van annyi egy-egy tárgyból, mint egy gyengébb egyetemen egy vizsga anyaga. Ezt pedig barátaim elmondásából tudom. Még egyszer mondom, nem másokat nézek le, én egy egyszerű cipészt is nagyra tartok, ha az becsülettel végzi a dolgát. Végül tehát a lényeg: ha valaki veszi a fáradságot, az elfogadja, hogy igenis szükségünk van erre a plusz időre, mert egyetlen bukás is elég lehet ahhoz, hogy ne végezzünk a vizsgáinkkal, és hopsz, máris egy évet csúsztunk, mint ahogy a levél írója is elmondja. Tehát, ha valaki nagyon keményen oda akar sózni, az először legyen kedves és kicsit jobban nézzen utána, ha már ezzel foglalkozik, mert én meg nem akarok egy olyan világban élni, ahol olyan emberek írhatnak ilyen cikkeket, akik 1. nem tudnak helyesen írni, 2. lusták utána nézni a pontos információnak, és legalább egy minimális statisztikát és gondolatsort elvi szinten végigfuttatni a fejükben mielőtt írni kezdenek. Ettől függetlenül, arról írhatnátok, jobban utána nézve (!!!), hogy a gyakorlati képzésünk miért haldoklik. Sokkal több pénz kéne jobb kórházakra, klinikákra, több olyan orvosra aki oktatna is, és akkor tényleg Európa legjobb orvosképzését adhatnánk, ami nem kis dolog lenne egy tízmilliós lakosságú országtól. Remélem aki ezt olvassa, nem szavakon fog lovagolni a válaszában, és nem azzal fog jönni, hogy ha ilyen nehezen megy, akkor ne menjünk orvosira, meg hogy nincs is sok vizsgánk, mert ez egyáltalán nem igaz. Ha így történt azt köszönjük szépen! Mi hivatásként kezeljük ezt, mert ez nem egy szakma (!). Egy kis tiszteletet ezért kaphatnánk néha napján. Esetleg. Talán. Bár biztos egy írónak is életmentő kérdésekben kell döntenie perceken belül néha, és ember élet függ attól, hogy mennyit tanították, és mennyit tanult...