Buzgómócsing-díjat ad a Fidelitas Teczár Szilárdnak. Tulajdonképpen itt be is lehetne fejezni a cikket, meg bezárni mára az internetet, ennél jobb úgyse lesz.

Persze onnan nézve bármilyen mozgolódás egyszerű buzgómócsingoskodásnak tűnik, ahol el lehet úgy intézni a dolgokat, hogy beülünk a főnökkel az Ötkertbe és zárt ajtók mögött ledumáljuk, hogy mi legyen a sorsa pár százezer egyetemistának. Ez például komoly, felelősségteljes dolog.

Igaz, hogy Teczár nem egyeztette az akcióját a Hallgatói Hálózattal, de az elhatárolódás olyan századvéges szokás. Így aztán az unatkozó ifjúfideszeseknek csak le kellett csapniuk a kínálkozó lehetőségre, hogy rúgjanak egyet a HaHába. Fiatalosan, szellemesen.

Az is kiderül, hogy a Fidelitas hisz valamiféle lovagiassági szabályokban, amit sajnos Balogh Józseffel, Illés Zoltánnal vagy Varga Istvánnal elfelejtettek egyeztetni. Nekem mondjuk égnek áll a hajam, amikor szabályokra hivatkoznak, meg azt olvasom, hogy „jövőre több eszköz áll rendelkezésre a nők megbecsülésére". Legalábbis szerintem nem szabály, eszköz, dátum meg diszkóbelépő, hanem gondolkodás kérdése a megbecsülés, és ha a parlamentben mindennaposak a képviselőnők irányába a „pofád befogod, irány a konyha pitét sütni" típusú beszólások, akkor attól még egy büdös bunkó marad, aki elköveti vagy tűri, hiába palástolja azzal, hogy előreengedi a nőket az ajtóban.

Tartok tőle, ha a Fidelitas ezért szót emelne, egyből leteremtenék őket a pártban, hogy ne buzgómócsingoskodjanak. Foglalkozzanak csak szépen a HaHával, meg egyenek csokikát.