• Egy orosz professszor hasonlította elsőként Putyint Hitlerhez.
• Ki is rúgták.
• Volna.
• De diákok és professzorok álltak ki mellette tömegével.
• Egy ukrán egyetem azonnal állást is ajánlott neki.
• Ezért az orosz egyetem meghátrálni látszik.
• #tudományszabadság, #véleményszabadság

.

"Barátaim. A küszöbön állunk. Annak a küszöbén, hogy belefoglaljunk egy egy új szubjektumot az Orosz Föderációba. A nemzetközi szerződések teljes megsemmisítésének, káosznak és politikai diktatúrának a küszöbén. Küszöbén a háborúnak a mi legközelebbi és legrokonabb ukrán népünkkel, küszöbén a kapcsolatok drasztikus megromlásának Európával és Amerikával, és küszöbén a hideg- és talán melegháborúnak velük."

Ezekkel a sorokkal nyitotta Andrej Zubov március elsején, az orosz Vedomosztyi hírportálon megjelent „Ez már volt” című cikkét, melyben a Krím-félsziget két nappal korábban kezdődött orosz megszállását az Anschluss-szal és Hitler egyéb területi annexióival vetette össze. Noha azóta Hillary Clintontól kezdve orosz, ukrán, és nyugati politikusok, elemzők és újságírók sora használta ugyanezt hasonlatot, minden bizonnyal Zubov vetette fel azt elsőként. Mára Ukrajnában, illetve azon túl is közszájon forog a 'Putler' név.

Zubov a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO), Oroszország talán legnagyobb presztízsű egyetemén tanított vallástörténetet, és az MGIMO Egyház és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetét vezette, valamint a Szent János Orosz Ortodox Egyetem vallástörténeti tanszékének vezetője. Tudományos munkássága vallástörténetre, keleti parlamentáris és politikai hagyományokra fókuszált. Cikke megjelenését követően azonban MGIMO rektora értesítette a filozófia tanszék vezetőjét, hogy Zubovnak vagy alá kell írnia a felmondását, vagy kirúgják. A professzor nem volt hajlandó önként felmondani, így az egyetem rövid úton megpróbált megszabadulni tőle.

A botrányt kirobbantó cikkében Zubov rámutatott a német nemzetiségű kisebbségek „védelmével”, provokációkkal, megkérdőjelezhető legitimitású népszavazásokkal és katonai agresszióval induló hitleri terjeszkedés és az azt követő világháború pusztító következményeire, amelyek Németország bukásához vezettek. Figyelmeztetett a nyugati szankciók Oroszországra gyakorolt hatására is, valamint arra, hogy a krími tatárok védelmében Törökország is tevékenyen részt vehet egy esetleges konfliktusban, nem is beszélve a muszlim érdekek veszélyeztetése által mobilizált észak-kaukázusi radikálisokról.

A szerb-horvát kapcsolatok példájára hivatkozva a professzor kiemelte, hogy Oroszország, amely mindeddig a lehető legközelebbi szellemi rokonságban állt az ukránokkal, örökre tönkreteheti ezt a kapcsolatot a katonai beavatkozással, egymás ellen fordítva a két népet, és szakadást idézhet elő az ortodox egyház moszkvai és kijevi patriarkátusa közt is.

Végül, Zubov érzelmes szavakkal kérlelte olvasóit, hogy a történelmi tapasztalatok fényében gondolják át, miféle rettenetes kalandba hajtja őket a politika. „Nem viselkedhetünk úgy, ahogy annak idején a németek, Göbbels és Hitler ígéretei nyomán.” – írta, kiemelve, hogy a területi expanzió helyett az orosz nemzetépítésre lenne érdemes erőforrásokat áldozni, mert a véres huszadik század után Oroszországnak nincs szüksége több vérontásra és könnyekre, amelyek viszont a terjeszkedés elkerülhetetlen velejárói.

Az orosz New Times-nak adott interjújában Zubov elmondta, hogy az ominózus cikk megjelenése előtt nem érték retorziók nyilvánosan kifejtett közéleti megnyilatkozásaival kapcsolatban, bár az MGIMO rektora már korábban megkérte, hogy amikor olyan véleményeket hangoztat, amelyek nem felelnek meg a hatalom hivatalos vonalának, ne az MGIMO professzoraként tüntesse fel magát.

Arra a felvetésre, miszerint elbocsátásának körülményei a szovjet időket idézik, Zubov azt felelte, hogy noha valóban megfigyelhetőek ilyen párhuzamok, fontos különbségnek tartja, hogy elbocsátása után ezrével kapott támogató üzeneteket és hívásokat: az emberek már nem dugják homokba a fejüket. „Mondhatni, kísérleteztem – mondta Zubov – és meggyőződtem arról, hogy más nép lettünk, és ez nagyon egészséges. Ez azt jelenti, hogy kiváló kilátásaink vannak, és hogy nem űzhetnek vissza minket a szovjet hallgatásba.”

A hatalomkritika fontosságát hangsúlyozva Zubov kiemelte, hogy minden bizonnyal nem az általa szabadságszerető emberként megismert Anatolij Torkunov rektor kezdeményezte elbocsátását. Véleménye szerint a parancs felsőbb körökből, nevezetesen a külügyminisztertől, Szergej Lavrovtól, vagy az elnöki adminisztrációtól, esetleg annak korábbi vezetőjétől, a 2012-ben feloszlatott Történeti Igazság Elnöki Bizottságának volt és az Orosz Duma jelenlegi elnökétől, Szergej Nariskintól érkezhetett.

A Radio Free Europe / Radio Liberty (RFE/RL) oldalán megjelent interjúban Zubov azt is elmondta, hogy noha érdemes a politikusok cselekedeteinek elemzésekor abból kiindulni, hogy azok mögött némi racionalitás és intelligencia is rejlik, Putyin szerinte nyilvánvalóan elvesztette az eszét a jelen helyzetben.

A motivációiról nyilatkozva Zubov kifejtette, hogy szerette volna figyelmeztetni az oroszokat a putyini politika következményeire, és megmutatni a világnak, hogy Oroszországban sem mindenki gondolkodik úgy, mint Putyin, hogy létezik egy másik Oroszország is. Elmondása szerint nem gondolta, hogy sikerülne megjelentetnie cikkét, és arra számított, hogy az csak közösségi oldalakon fog terjedni, de a Vedomosztyi szerkesztői azonnal beleegyeztek abba, hogy lehozzák a cikket.

Bár a történet szomorú példája az orosz civil társadalom és véleményszabadság egyre fokozódó elnyomásának, amely természetszerűleg a tudományos élet szabadságára is rányomja bélyegét, nem kizárt, hogy jó lesz a vége.

Március 4-én, Zubov elbocsátását követően pár órán belül a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetem Facebook-oldalán jelentette be, hogy professzori állást ajánlanak Zubovnak az egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, az MGIMO partnerintézményében, hozzátéve, hogy „Boldogok leszünk sorainkban látni egy jelentős történészt, becsületes tudóst és embert!” Másnap hivatalos közleményben erősítették meg döntésüket.

Még ugyanazon a napon az Egyetemi Szoldaritás elnevezésű, orosz felsőoktatási dolgozókat tömörítő szakszervezet állt ki nyílt levélben Zubov politikailag motivált elbocsátása ellen, megjegyezve, hogy noha a szakszervezet tagjai eltérő véleménnyel viseltetnek a Krímmel kapcsolatos orosz politika iránt, Zubov közéleti véleményének kifejtését követő elbocsátása ellen fellépnek, csakúgy, ahogy minden olyan intézkedés ellen, amely megsemmisítéssel fenyegeti az ideológiai-politikai pluralizmust a felsőoktatási intézményekben, vagy megfosztja a professzorokat attól a lehetőségtől, hogy kritikai véleményt fejtsenek ki a politikával kapcsolatban.

Másnap az MGIMO rektora az orosz Interfaksz hírügynökségnek cáfolta a hírt, hogy Zubovot kirúgták volna, és az RFE/RL újra megkereste Zubovot, hogy megkérdezzék, valójában mi történt. Zubov elmondta, hogy aznap délelőtt Artyom Maljgin rektorhelyettes az irodájába kérette, és Zubov meg is jelent, egy ügyvéd kíséretében, akit kezdetben nem akartak beengedni, de végül Maljgin beadta a derekát. Maljgin elismerte, hogy az egyetem vezetését felháborította a cikk, de tagadta, hogy tudomásuk lenne Zubov elbocsátásáról, azt állítva, hogy erről csak a médiából értesültek, noha Zubovot előző nap az egyetemi vezetés értesítette az elbocsátás tényéről.

Zubov elmondta, hogy június 30-ig szerződése van az MGIMO-val, és szeretné meghosszabbítani, annak ellenére hogy temérdek ajánlatot kapott. Elmondása szerint már előző nap 250 diák jelezte, hogy tiltakoznak az elbocsátása ellen, és számuk tovább növekszik, illetve jelezték, hogy hajlandóak tüntetéseket is szervezni, ha az elbocsátásra valóban sor kerülne. Zubov szerint a mellette való kiállás bebizonyította, hogy  „A társadalom nem szovjet többé. Az állam szovjet maradt, de a fiatal generáció egészen másként, szabad társadalmi keretekben gondolkodik.”

Zubov az RFE/RL riporterétől tudta meg, hogy az Egyetemi Szolidaritás nyílt levélben állt ki mellette, és bár hallott a Tarasz Sevcsenko egyetem ajánlatáról, hivatalos bejelentést még nem látott aznap. Elmondta, hogy szeretne Moszkvában maradni, és korábban is azért utasított vissza hosszútávú külföldi szerződéseket, mert kötelességének tartja az orosz fiatalok oktatását. Ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy szívesen tartana előadásokat Kijevben, és megtiszteltetésnek tartaná, ha meghívnák előadásokat tartani abba az Ukrajnába, amely oly sokak csodálatát vívta ki a hatalom elleni kiállásával.

Noha a Zubov MGIMO-s állását fenyegető intézkedésről azóta nem érkeztek újabb hírek, egy március 17-i cikk szerint a professzor továbbra is úgy sejti, hogy el fogják bocsátani az egyetemről.

Képek: knu.ua, Anders Östlund twitter