IHB. Én a gólyatáborban tudtam meg, hogy mit jelent ez a 69-es szám mágikus erejéhez hasonlóval bíró "betűmisztikus" rövidítés. De ki élvezi a legjobban a részeg gólyákat és a féktelen orgiát? Persze, hogy a szervezők! És ezért van baj a listákkal, az egész alakos képekkel és az erkölcstesztekkel.
Jó sok éve, a katolikus, pszeudo-koedukált váci piaristáktól való szabadulási mámoromban, már az érettségi alatt arról ábrándoztam, hogy lemegyek majd a gólyatáborba és végre először megtapasztalom, hogy milyen a valódi, egyetemi buli. Elképzeltem, hogy délután majd Proustról és Kirkegaardról vitatkozunk, meg arról, hogy John Lock és a magántulajdon milyen dolgok már, aztán meg megszólal a zene, és fergeteges táncolás lesz, igazi fiatalokkal, igazi fiúkkal, akikbe bele lehet szeretni, és persze nem téved be egyetlen helyi fura alak sem, hiszen ez mégis csak egy egyetemi buli, nem pedig a váci mouse.
Aztán a gólyatábor valami egészen bizarr, szexuálisan túlfűtött, perverz húspiacnak tűnt elsőre. A csapatépítés lényege leginkább az volt, hogy két kicsi legóként álljunk össze egymás nemi szerveinek rendeltetésszerű vagy éppen nem rendeltetésszerű használatával. Ahogy leszálltam a vonatról hangzott el, hogy pontverseny lesz, de nem Proustról vagy Lockról, hanem ha két lány smárol az 15, ha két fiú, az mínusz 15 pont. Aztán később is az igazán erotikus, együnk a mesztelen lányok hasáról (állítom, hogy a Borgias alkotói a mi gólyatáborunkból merítették az ihletet), meg be a vízbe, a fiú a lány fürdőruhájában jön ki, a lány a fiúéban (persze melltartó nélkül) csapatépítős játékok követték egymást. Meg persze rohadt sokat kellett inni, hogy oldódjanak az én katolikus papok által telepített erkölcseim. És ez így volt jó.
Ha tetszett a poszt, meg akkor is ha nem, szavazz ránk a Goldenblog internetes blogterrorista ketrecharcban. És lájkojjá' minket a Facebookon.
