Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára a CampusOnline interjújában mit képes mondani? Hogy a hallgatókat kihasználták a rektorok a téli diákmegmozdulások alatt. Mert az ugye, elképzelhetetlen, hogy véletlenül egyetértettek abban, hogy a kormány ne zúzza szét a felsőoktatást.

Kevés olyan politikai spam-gyáros van, akit ha meglátok a tévében nem akarok azonnal elkapcsolni, félve attól, hogy úgy égnék meg, mint az Elveszett Frigyládában a felnyitáskor, na Rétvári Bencét eddig képes voltam elviselni egy műsorban. Eddig.

Ugyanis a CampusOnline-on tegnap megjelent interjúban Klinghammer Istvánt megszégyenítő elvakultsággal volt képest azt mondani, hogy a rektorok kihasználták a hallgatókat. Nem, nem értettek egyet a rektorok azzal, hogy a bölcsészkarok kiherélése és a kevesebb tanuló rossz volna, nem, kicsit sem zavarta őket, hogy röghöz kötik a hallgatókat, kicsit sem voltak azonos nézeten arról, hogy az intézmények ellehetetlenítése rossz volna. Nekik simán csak kellett a tömeg, a fiatalos lendület és a nagy nyilvánosság, hogy a szemét, sunyi rektorok kiharcolják a saját érdekeiket.

Meg persze Rétvári azt is kötelességének érzi, hogy a felforgató liberális médiának azért ne üzenje oda, hogy 30-40 embereket próbáltak tömegnek bemutatni. Mondjuk azt a 30-40 embert, akik olyan sokáig vonultak az ELTE-től Budára majd vissza a Szabadság hídon, hogy majdnem lekéstem miattuk a repülőmet.

Ha valaki engedne kíváncsiságának és az államtitkár saját szavaitól akar hátast dobni, annak alább a kiemelt rész, vagy olvassa el a teljes szöveget itt, amiben egyébként vannak érdekességek még a Tavares-jelentésről és a kormány családtámogatási intézkédeseiről, amik amúgy egész érdekesek.

Változhat most ez a helyzet, hogy az egyetemek és a főiskolák a felsőoktatási törvény kapcsán átpolitizálták saját magukat? Nagy egymásratalálások voltak a hallgatók és a rektorok között a diáktüntetések alatt, sok felsőoktatási intézmény vállalta fel politikai nézeteit.

Úgy láttam, másért küzdöttek a rektorok mint a hallgatók egy szűk csoportja. A véleménynyilvánítás mindenki joga. Nem voltak itt akkora megmozdulások, hiszen ami egy-két aulát megtölt, az a teljes felsőoktatási létszámhoz viszonyítva elég kis mértékű. Viszont a médiának egy része – akár ha csak 30 hallgató tartott is fórumot – torzítva ezt úgy mutatta be, mintha az egy tömeges akció lett volna. A hallgatóknak és a rektoroknak az érdekei itt mások voltak, csak éppen egy időben jelentkezett a két csoport elégedetlensége, ezért az időbeli egybeesés miatt tűnt ez egységesnek, a céljaikat tekintve azonban ez két különböző irány volt.

De hozhat ez változást? Megnyithatta a rektorok szívét, hogy befogadjnak akár egyetemi vitákat is az egyetemeken?

Ezt nem tudom megmondani. Szerintem, akik rektorok voltak ezelőtt három évvel vagy még most is, azok ugyanúgy el fogják utasítani. Hogy a hallgatókat akkor befogadták, az akkor az érdekük volt. A diákok egy szűk csoportjának az elégedetlensége nagyobb sajtónyilvánosságot kaphatott, de mióta ők kompromisszumra jutottak a kormányzattal, azóta már nem használják ki a hallgatókat, mint politikai fegyvert.