Véleménycikk következik két vendégszerzőnktől, Lolkától és Bolkától.
Őszintén szólva nagyon meglepődtünk, amikor elolvastuk Németh Ádám Géza „elemzését” Frivaldszky János jogelmélet tankönyvéről. A szerző ugyanis épp azon lepődött meg őszintén, hogy egy katolikus egyetem tankönyvében olyasmiket írnak, ami ma már nem „polkorrekt”: például a „genderfeminizmus családdekonstrukciós programjáról” illetve arról, hogy miért nem helyénvaló a melegházasság.
Hála Istennek ilyesmiket ma még le lehet írni, elvileg dúl a szólásszabadság, vagy mi – bár úgy tűnik, ilyen eretnek gondolatokat jobb, ha előre a nagy médiamegbotránkozás tudatában vet papírra az ember. Ami nem helyes – és ebben Németh Ádámmal maximálisan egyetértünk –, hogy egy tankönyv pusztán ebből áll. A katolikus természetjogon alapuló elmélet ugyanis egy nézőpont, ami egy normális tankönyvben kaphatna egy fejezetet a többi tizenvalahány mellett, de nem kellene, hogy erről szóljon az egész jogelméletnek nevezett tárgy. Az utóbbi időben viszont erről szól, és bizony, a tankönyv hallgatókat is eléggé megviseli: a cikket olvasva több érintett is tisztelettel adózott Németh Ádámnak, amiért elolvasta a könyvet, ők ugyanis ezt nem tették meg, hanem valami kidolgozottból készültek a vizsgára.
Talán azon is meglepődne Németh Ádám, hogy Frivaldszky könyvéért a Pázmányon sem rajong mindenki: a bölcsészkar egy szemináriumán ellenpéldájaként mutatták be a felvilágosult, XXI. századi keresztény szellemiségnek. Ez jellemző a piliscsabai kampusz légkörére, ugyanis sok általánosan kötelező tárgy foglalkozik a kereszténységgel, de a legtöbb kurzuson ezt nem erőltetik. Nem a térítés vagy az ítélkezés a fő szempont, hanem a széles látókör biztosítása, amire Frivaldszky könyve éppen nem jó: teljesen egyoldalú és még a katolikus egyház által is régen túlhaladott hangnemben íródott.