Június 30. és júlis 7. között zajlik a Budapest Pride 2013 rendezvénysorozat. Az Átlátszó Oktatás ezen a héten több posztban is foglalkozik az LMBTQ emberek (tanárok, diákok, hallgatók) helyzetével a magyar oktatásban. Negyedikként Cindy, egy nemzetközi iskolában tanuló lány arról ír mi a különbség a magyar helyzet és az iskolája között.
Az előző részek tartalmából
1. Az espell, a Prezi és a Google nyitottakvagyunk.hu címmel kezdeményezét indítottak a nyitottság fontosságának reklámozásáért. Az Átlátszó Oktatás is csatlakozott.
2. A múlt héten az Egyesült Államok két LMBTQ ügyben is 5-4 arányban döntött: alkotmányellesnek találta jogkorlátozozó DOMA-t és be sem fogadta a szintén melegházasság-ellenes Prop 8-at. Az amerikai kormányzat üdvözölte döntést.
3. A Jobbik megtiltotta, hogy tagjai pártjelvényben buzizzanak. Ehelyett pártjelvény nélküli buzizás az új divat.
4. Orbán Viktor miniszterelnök azt hazudta, hogy nem kérték, hogy menjen a Pride-ra, ezért a szervezők videóban üzentek neki megint.
5. Szerdán Krasznahorkai Emma, középiskolás aktivista, Pride szervező írását olvashattátok arról, hogy milyen leszbikusként egy magyar gimiben.
6. Úgy hekkelték meg a Békemenet honlapját, hogy a látogató automatikusan a Pride honlapjára jusson.
7. Csütörtökön Petya, egy meleg egyetemista mesélt arról, hogy hogyan érzi magát az ELTE-n.
8. Pénteken Simon Lehel kutató mesélt vicces és kevésbé vicces egyetemi történeteket.
Amikor először jelentkeztem a United World Colleges ösztöndíj programra, az interjún az első kérdés ez volt, hogy
mit csinálnék, ha leszbikus lenne a szobatársam,
aki ki akar velem kezdeni. Elkerekedett szemmel néztem az interjúztatókra, s teljesen magától értetődően azt mondtam, hogy ha nem akarok tőle semmit, ugyanúgy utasítanám vissza mintha egy heteroszexuális vagy biszexuális férfi próbálkozna. Úgy tűnik a válaszom megfelelő volt, hiszen jelenleg UWC ösztöndíjas vagyok Olaszországban.
A United World Colleges szervezetet 50 éve alapították a hidegháborús időszakban azzal a céllal, hogy a vasfüggöny két oldaláról hozzanak össze 16-20 éves fiatalokat, akik az egymással töltött idő alatt rájöhetnek arra, hogy habár az országuk politikája különböző lehet, nincs különbség ember és ember között. Illetve van, de az UWC célja pont az, hogy vállaljuk a különbségeket és az elnyomásuk, uniformizálás helyett ismerjünk meg minél több kultúrát, perspektívát. Jelenleg 12 ilyen iskola van szerte a világon, Az USAtól Szingapúrig, én az olaszországiban tanulok. A tavalyi évben 89 különböző országból érkezett 200 diákunk, akik bár nyitottak, nagyon különböző kulturális háttérrel rendelkeznek.
Az LMBTQ emberek helyzete kettős ebben a közegben.
Az év elején a bemutatkozó játékok között szerepelt egy olyan, amikor egy egyenes két oldalára kellett állni, attól függően, hogy mennyire értesz egyet, vagy ellenzed az elhangzott mondatot. Felmerült a homoszexuális szobatárs kérdése is, akkor még nagyon sokan az ellenző oldalon álltak. Az arab országokból érkező diákok, vagy az afrikaiak egy jelentős része soha nem találkozott homoszexuálisokkal előtte. Az, hogy a tanára, a diáktársa vagy akár a szobatársa nyíltan nem heteroszexuális, sokak számára sokkoló volt az elején. Az UWC célja azonban a különböző hátterű diákok oktatása, amely nem merül ki a tanórán elhangzottakban. A különbség köztünk és bármely más angol nyelvű nemzetközi iskola között, hogy mi azért jöttünk ide, hogy egymástól tanuljunk.
Sokakban fel sem merült, hogy a homoszexualitás létezik,
ami európai szemmel furcsának hangzik, de vannak olyan kultúrák ahol erről nem beszélnek. Nem egy barátom kibontakozását néztem végig. Néhányuk homofóbként érkezett, néhányan tudták, hogy melegek, de próbálták elnyomni magukban otthon. A homoszexualitás nem választás kérdése, így az elnyomás ideig-óráig működik. Itt egy olyan közegre találtak, ahol senkit nem érdekel, hogy ki milyen szexuális orientációjú. Bár az év elején sokan intoleránsak voltak,, miután személyesen megismertek melegeket, rájöttek, hogy emberileg semmi különbség nincs köztük.
Az UWC-s közegben is
sokan tabutémaként kezelik ezt a kérdést,
de a Gender and Sexuality Clubunk (ami nem csak LMBTQ emberekből áll) rendszeres, nyílt vitákat tart, filmesteket rendez, vagy összedob egy közös transznemű bulit. És van rá igény. Az emberek nyitottak, szeretnék megérteni, hogy lehetséges, hogy a legjobb barátja a fiúkat szereti, vagy hogy a lány akit kinézett magának nem érdeklődik a fiúk iránt. A személyes beszélgetések segítenek a kint lévőknek elfogadni, megérteni a másik helyzetét.
Egy
25%-ban nyíltan nem heteroszexuális közegben
könnyebb kibontakozni, felvállalni a másságot, de sokaknak problémát jelent a két év után hazatérni. Habár a kint lévő emberek sokat változnak a nemzetközi tapasztalatnak köszönhetően, otthon sokan nem merik felvállalni másságukat. A családjuk, saját környezetük nem élte át azt amit ők, így számukra a kulturális beidegződések nagyobb jelentőséggel bírnak. Személyes példákkal élve, sok barátom azért döntött úgy, hogy amerikai egyetemre megy tanulni, ahelyett hogy hazatérne Fehéroroszországba vagy az Egyesült Arab Emírségekbe, mert úgy érezték nem tudnák otthon felvállalni magukat.
Amire szerettem volna rávilágítani az nem az a csontig lerágott sztereotípia, hogy külföldön minden jobb, hanem hogy egy kis, elfogadó közegben is történhetnek nagy változások. Olaszország nem éppen a legliberálisabb ország, mégis, a mi kis falunkban senkit sem zavar a másság, hiszen mindenki ismer mindenkit. Itt nem a levegőbe beszélünk a 'buzikról', hanem vérig sértjük a közeli barátunkat, ha valótlanságokat állítunk. A személyes kapcsolatok kiépítése, a megismerés lenne a kulcs a helyzet kezeléséhez, azonban sokkal könnyebb csípőből elutasítani valamit, amiről amúgy fogalma sincs az embernek.
Itthon is egy liberális közeg része voltam, sosem találkoztam a baráti körömben elutasító magatartással, azonban úgy gondolom,
számomra is hasznos volt megismerni az emberek hátterét,
érzéseit és látni a homoszexuálisok nehézségeit. Habár sokak számára kint is nehezen összeegyeztethető a vallásukkal vagy kultúrájukkal a homoszexualitás, tudni, hogy a barátaid nem tudnak teljes életet élni olyan korlátok miatt, amelyeket mesterségesen erőltettek rájuk negatívabbnak tűnik. Ezt szeretném elérni itthon is. Nem elfutni Amerikába, mint azt sokan teszik, hanem megmutatni az embereknek, hogy a homoszexuálisok köztük élnek, és nincs semmi emberi különbség köztük. Akik pedig vallási és kulturális okokból nem tudják elfogadni a másságot, annak csak annyit szeretnék üzenni, hogy minden vallás alapja az embertársaink, testvéreink iránti tolerancia.
